Elapadt könnyek

Amiről írok most, lehetne egy egész könnytenger is, s lehetne valóságos kiszáradt meder. Minden attól függ, honnan nézzük. Mert könnyezni, vagy éppen ellenkezőleg, könnyet sem ejteni sok mindenért lehet.

Panoptikum

A panoptikum az a hely, amelyben, a régi és az új dolgainkat, helyzeteinket, személyes kapcsolatainkat nagy eséllyel, egyszerre, egyidőben élhetjük meg, mintha el sem múltak volna.

Kapcsolataink válság idején

Az embernek a tudat kell, hogy nincs egyedül, s a remény, hogy lesznek még jobb idők, amikor majd szemébe nézhet szeretteinek, a neki fontos embereknek, az egész világnak akár. Amikor érezheti majd a szeretet áramlását a másik ember részéről. Mert az biztos, hogy az érzés, amit kisugárzunk magunkból embertársaink felé, nos, az nem hazudik. Az az igaz. S arra emlékezni fogunk. Ahogy a hiányára is.

Felelős türelem

Ez a világ nem kedvez a türelemnek. Hogyan is férne bele a pörgésbe, ami nélkül mintha nem is lennének képesek élni az emberek.

Ember, hát vedd észre már: szeretnek!

Az ember feje tele van ezeregy gondolattal, amikor valami új elindul az életében. Talán valami nagyon szépet, nagyon magasztost, valami nagyon ünnepit kellene írnom most, de valahogy nem áll rá egyetlen billentyű sem az ujjaim alatt.