Különleges nap a mai, bár jó ideje igazán rendkívüli mindegyik.
Amiért ezeket a gondolatokat mégis kiemelem naplójegyzeteimből, az több okból is fontos.
Elsősorban amiatt, hogy éppen e napon, 2022. június 8-án, Mira unokám tizenhatodik születésnapján írtam meg első, szerzői blogbejegyzésem a BlueCyg. honlapján, amely azért is kivételes állomás az életemben, mert a kiadó jóvoltából és terveink szerint ez év szeptemberében megjelenik első prózai művem, amely egy életrajz lesz, Emlékkönyv címmel.
E megtisztelő, új kihívás az, ami miatt ritkábban találkozunk mostanában a közösségi oldalakon.
Köszönöm, ha megértesz, s azért velem maradsz ezen az úton.
Az árnymanócskák
(Emlék Mirával)
Érkezett a földi világba, egészen közel hozzánk, éppen tizenhat évvel ezelőtt egy tündérszép kislány, akinek születésével földöntúli boldogság költözött szülei és nagyszülei házába, és ez az érzés egyre erősödött, ahogy az angyali kislány cseperedett. Igaz, már apró kisgyermekként is bájos, mosolygós, békés, derűs természetű volt, de az idő múltával mindehhez egyre több kedvesség, nyíltság társult, és a család minden tagja lelkesen üdvözölte nyiladozó értelméből fakadó, egyre szaporodó, kíváncsi kérdéseit, amelyekre legtöbbször kielégítő válaszokat kapott. A meghitt hangulatú estéken mindig volt módja szüleivel, vagy nagyszüleivel vidám, kedves dalocskák, mondókák, mesék társaságában készülődni a lefekvéshez, amit azért, hogy egészen őszinte legyek, sohasem várt kitörő lelkesedéssel. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez az egyedüli dolog – az alvás – volt az, amit – persze a felnőttek által – a világ legszebb és legjobb dolgai közé sorolva sem sikerült megszerettetni Mirával –, mert így hívták az angyal-szőke teremtést, akinek a neve is csodát, csodalényt jelent. Neve jelentését lényében is magában hordozza a mai napig, és biztosan így lesz ez most már örök időkig, hiszen napról-napra okosabb, erősödik, épül a jelleme, egyre újabb tudásra szomjazik, és kedvessége, bája mindenkit elvarázsol a környezetében. Csak ez az esti alvás, ez okozott állandó fejtörést a családnak, és – mint a beszélgetésekből kiderült – Mirának is. Mivel őszinteségéről is már többször tanúbizonyságot tett, egy alkalommal fontosnak érezte, hogy bevallja titkát: ő bizony nem szeret aludni.
Igen. A válasz itt rejlik. Bizonyára ezért történik, hogy esténként, a számára oly kedves programokat, a jóéjt-mesét és jóéjt-puszikat követően, rendszerint megeredt a nyelve, és ő maga kezdett el mesélni, szinte véget nem érően. Csak elaludni ne kelljen!
Mesélt kedvenc játékairól, az óvodáról, a napról és csillagokról, az aranyhalacskáról, mesebeli élményeiről, mindenről, ami éppen eszébe jutott. Aztán nagy-sokára – legtöbbször a fáradtságtól szinte ájultan – hirtelen elaludt.
Egy alkalommal azonban váratlanul fény derült a különös titokra. Félénken bevallotta, hogy ő bizony azért nem szeret elaludni, mert nagyon fél. Attól, hogy egyszer csak nem jön el többé a hajnal, és nem láthatja majd a gyönyörű, napsütéses nappalt, melynek ébredését minden reggel ámulva köszöntötte az erkélyről. Meg egyébként is – magyarázta a felnőtteknek – esténként, a félhomályos szobában árnyacskák járnak a falon, és azokkal képtelen megbarátkozni. Nem szereti őket, ahogyan az állatok között is létezik egyetlenegy, amelyik nem kaphat helyet a szívében: a madárpók, mert az nagyon veszélyes és félelmetes.
A vallomás óta minden megváltozott az elalvás idején. Mira esténként alig várta, hogy találkozzon kis barátaival, a falon táncoló árnymanókkal, és mosolyogva szenderült álomba kedves táncukon. A felnőttek ujjainak táncából minden elalvás előtt mókás, táncoló figurák születtek a fehér falon, a kislány határtalan örömére, aki szerint táncukkal örökre elűzték a félelmet is. Pont úgy, ahogyan a fogkefe táncával a fognyüvő manócskák is elűzhetők. Hamarosan ő is boldogan táncoltatta ujjacskáit, és barátságosan köszöntötte a mókás kis árnyakat, ha esténként meglátogatták őt szobája falán.
Anya esti meséje után azért még hosszú ideig nem aludt el azonnal, de minden félelme elszállt, amióta barátai lettek a kedves kis árnymanók. Lefekvés idején izgatottan várta az álommanók érkezését, és ha kicsit megkésve érkeztek, addig is halkan, derűsen, türelmesen – ő maga mesélt – ki hinné? – a falon táncoló, későn fekvő, rosszcsont árnymanóknak!
Ma, amikor a tizenhatodik születésnapját ünnepeljük, már az első gimnáziumi év végét lezáró bizonyítványát várjuk örömteli izgalommal: vajon idén is sikerült a csupa ötöst megtartani minden tantárgyból?
Egyik nagyon kedves idézetével köszöntöm, ahogy teszi ő is, sok éve az én születésnapomon:
„Neked csak arról kell döntened,
mihez kezdj az idővel, amely megadatik.”
(A Gyűrűk Ura, A Gyűrű Szövetsége, Gandalf)”
Légy boldog, Mira Csillag! Teljesüljön minden szép álmod!
2022. június 8.
