Kedves Mindenki, aki velem tartott, vagy eztán csatlakozik hozzám, gondolataimhoz ezekben a felemelően szép napokban, órákban is!
Őszinte örömmel jelentkezem a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon bemutatott új könyvem, az Emlékkönyv megjelenése során megélt élményeimmel.
Bevallom, ezen a rendezvényen még vendégként, könyvimádóként sem jártam eddig. Az elmúlt, közel húsz év alatt három önálló versválogatásom jelent meg, mindegyik rendkívül kis példányszámban, valamint nemrégiben egy kép-vers albumban való társszerzőként, és néhány hónappal ezelőtt egy török versválogatás (magyar nyelvre való) társfordítójaként is lehettem jelen egy kötetben, Dr. Bartha Júlia néprajzkutatóval.
Ezek kivétel nélkül magánkiadásban, kis példányszámban megjelent versgyűjtemények. Jelen vagyok verseimmel számtalan antológiában, köztük is állandó szerzőként 2011. óta a Győri Antológia Közösség évente megjelenő antológiáiban. Büszke vagyok ezekre, és hálás vagyok, hogy létrejöhettek.
Mégis, valami egészen más, egészen különleges élményt adott ez az út, amelyen a BlueCyg Publishing Kiadó megtisztelő felkérésére első prózai művem, az Emlékkönyv megírására indultam.
Feledhetetlen élmény a könyv megszületésének minden fontos pillanata, amíg a napokban – a fönt említett, nagyon megtisztelő rendezvényre való meghívásra – elsőként ezen a neves rendezvényen, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutathattam be, dedikálhattam Emlékkönyvemet, amely a kiadó megható szlogenjével élve „Egy igaz történet a fájdalomról és a megbékélésről.”
Az izgalmas várakozás után végre megérkezve a helyszínre kicsit úgy éreztem, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna ezen az emlékezetes délutánon, 2022. október 1- én a Millenárison, amely először szokatlan, talán kicsit idegen is volt számomra.
Az első pillanatokban talán még elveszettnek is érzi magát az ember ott, ahol első ámulatában – az írás szükségszerű, mégis semmihez sem fogható otthonosságot, biztonságot adó, hosszú magányából kilépve – túl sok ember, óriásplakátok és izgatott, ünnepi zajok, nagyszerű, ismert szerzők és kiadók hirdetései, sőt, a velük való személyes találkozások, dedikáló pavilonjuk előtt kígyózó érdeklődők hosszú sora, és különleges, tömény könyvillat fogad. És rengeteg könyv egy óriási, szabadtéri könyvtárban. Valami felfoghatatlan, semmihez sem hasonlító ünnepélyesség ez.
Alig hiszed, hogy rád vár a kis hangulatos pavilon, ahova egyedül lépsz be, ahol dedikáló asztalka vár, rajta a neved, a te könyveid, és ott vannak sorban a kis pavilon könyvespolcain is, ismert, neves szerzők könyveivel együtt, rajtuk arany betűkkel a te neved és a könyv címe: Emlékkönyv.
A könyv, első prózai alkotásod, amit közel egy évig emlékeidbe mélyedve te magad írtál. Rólad, a te emlékeidről, az életedről szól…
A kis asztalka mögé állsz, óvatosan a kezedbe veszel egy könyvet, megsimogatod, érzed: visszasimít, mint valami bársony érintés. Kinyitod a lapjait, közel hajolsz hozzá, megérzed az illatát, meglátod a hetekkel ezelőtt még kézzel írt ajánlót – már nyomtatásban. Belelapozol, olvasnád mohón, kíváncsian, mint minden könyvet, ami a kezedbe kerül. De hát ezt te írtad… – suttogod magadnak.
Hiába nem akarod, most nem, kicsordul egy könnycsepped és megcsillan a kézfejeden az évtizedes fájdalmakból született boldogság-könnycsepp.
Mintha valami éteri hang üzenne:
– A könyv a te könyved! Megírtad élettörténetedet,
az életünket…!
Magadhoz öleled a könyvet, szívedbe rejted az angyali hangot, lassan megfordulsz, és mint aki mély álomból ébred, rácsodálkozol a várakozó arcokra, a talán könnyes mosolyokra (de lehet, hogy csak a saját könnyeid miatt látod így).
Rád várnak az emberek, a barátaid, a családtagok, ismerősök és ismeretlenek, könyvvel a kezükben, a te könyveddel, az Emlékkönyvvel. Mosolyognak rád.
És te átöleled velük a világot.
Ma ünnep van. Sírni is szabad, de leginkább szép, rég látott, ismert és ismeretlen mosolyok fogadnak. Téged köszöntenek.
És te őket.
Köszönöm, BlueCyg Kiadó, kedves Anna T. Kiss!
Budapest, 2022-10-01
