BLOG / Gősi Vali

Gősi Vali: Valaki tenyerében

(Naplómból)

Rendkívüli időszak után különleges állomás az elmúlt néhány óra, nap az életemben.

Nehéz szavakkal kifejezni az érzést, amely elsősorban őszinte hála, meghatottság, de egyúttal remény és bizonyosság is arra, hogy az emberek alapvetően jók. Képesek másokért tenni, másokért élni, önzetlenül segíteni, felemelni a lemaradókat, biztatni a bizonytalanokat, hogy merjenek örülni, élni, hinni magukban és másokban. Az angyalokban is.

Ez történt velem is ezen az úton, hiszen Anna T. Kiss, a BlueCyg. Publishing kiadó alapítója és vezetője biztatással, hittel szavazott bizalmat nekem még 2021-ben, úgy karácsony táján, hogy kipróbáljam magam a versimádaton, versíráson túl a prózai műfaj rejtelmeiben is.

Biztatására, és mert azóta is kíséri lépteimet, hamarosan elkezdtem írni életem történetét – immár nem versekben, de talán őrizve és még erősebb hittel megvallva e műfajban is lírai énemet.

Az első sorok leírásától erősödött bennem az érzés, a hit: hátha e vallomással, első prózai könyvemmel erőt adhatok másoknak, elsősorban sorstársaimnak, hogy az ember csodákra képes, ha hisz abban, hogy a legreménytelenebb élethelyzetekből is van kiút. Érdemes hinni, hogy angyalok – bár csendben – a földön is járnak, köztünk is élnek, és ha hívjuk őket, a segítségünkre sietnek.

Erről üzentem – hitem szerint reményt adóan – egy régebbi versemben is:

Gősi Vali: Rejtőző

Hányszor éreztem:
nincs tovább,
eltemet ez a vad világ!
A csend-vajúdta halk remény
felvillant mindig: van esély,
és valóság lesz a végtelen,
ahol semmi sem reménytelen;
könyörülve dúlt életemen eléri
gyengülő kezem
valami égi hatalom,
s úrrá lesz végleg a vadakon:
felemel, oltalmaz,
elrejt tenyerében.
(Asszociáció Keresztury Dezső: Valaki tenyerében)

És amíg én elmélyülten írtam életem történetét, az angyalok égen és földön is csendben dolgoztak a háttérben: értem és életem legújabb álmának megvalósításáért.

Így történt, hogy Anna T. Kiss, a BlueCyg. Publishing kiadó vezetője felkérte kedves barátnőmet, Zsolnai Tímeát, hogy Emlékkönyvem borítójául különleges alkotásai közül választhassunk.  Tímea örömmel és önzetlenül adta – számomra egyik legkedvesebb, Erdei kisvirág című – alkotását Emlékkönyvem borítójához, amely a napokban elkészült, és Anna így mesél róla:

„Hónapokat dolgoztunk rajta a Pauker Nyomda zseniális grafikai műhelyével.  Persze, az igazi érdem az övék, mert kitalálták, hogy milyen nyomdai eszközökkel, megoldásokkal lehet ezt a szépséget a borítón, Zsolnai Tímea alkotását, az olvasó kezébe varázsolni. Mert kézbe venni lesz az igazi! Én láttam, fogtam a próbanyomatot, s még kötészet nélkül is olyan érzés érinteni, amilyet még könyvvel kapcsolatban nem éreztem. Pedig én bolondja vagyok a könyveknek. Aki járt már nálam, az tudhatja. De ez a borító, ez a szépség valami olyasmi, ami már önmagában elmeséli ennek a rendkívüli asszonynak a lényegét.”

Ünnep ez a nap, és az elkövetkezők is. Csak köszönni tudom, hogy Zsolnai Tímeának, a Pauker nyomda munkatársainak és a BlueCyg. Publishing kiadó vezetőjének, Anna T. Kiss-nek olyan rendkívüli, közös alkotása borítja, illusztrálja majd óvón a még félénken megbújó szavakat, sorokat – élettörténetem lapjait – amelyről Anna úgy írt a napokban, mint egy régóta várt kis újszülött jövevényről, akit még csak ultrahangos felvétel idéz meg, de édesanyja érzi már az első moccanásokat, a semmihez sem fogható, elképzelt illatot, az első érintéseket és a születése előtt is ringatja képzeletében. Valahogy így, ahogy a gyermekvárásról írtam én is egykor:

majd éjsötétben 
határtalan csendben 
megsejted az első moccanást 
egy apró élet gyenge sóhaját 
és szívedből lesz elemózsia 
s a méhlepény mint ölelő csoda 
elringatja csöppnyi magzatod 
angyalhangon 
mint egy hangmozsár

Igen, ilyesmit éreztem, amikor először olvastam Anna szavait a könyvborító és a könyv születéséről.

Valami egészen rendkívüli érzésekkel várom én is, hogy a kezemben tartsam a „gyermeket,” egyre fokozódó izgalommal, hogy vajon megszeretik-e majd az olvasók is, vajon érzik-e majd az Emlékkönyv üzenetét, hitelességét, azt, hogy milyen nagy odafigyeléssel, szeretettel, törődéssel „neveltük fel.” Igen, így, többes számban, hiszen, ha személyesen nem is, de lélekben, gondolatainkban mind együtt voltunk az úton, amelyen a „gyermek” hamarosan nélkülünk indul tovább.

Hozzátok indult, Kedves olvasók, a Pauker Nyomda és Anna vigyázó szemeivel, szívével kisérve, ahol sajnos, fizikailag nem lehetek jelen, de lélekben együtt vagyunk a legfelemelőbb pillanatokban is.

Fogadjátok olyan szeretettel, ahogy mi is tettük a „felnevelése” során!

Hiszem, hogy megtapasztalhatjátok: ez a könyv egy egészen különleges ember álmában született meg. Ő Anna, aki hitet adott egy másik embernek, hogy ezt az álmot éppen ő képes valóra váltani. Hálás vagyok, hogy az a kiválasztott „másik ember” éppen én lehetek.

Hát így kezdődött, így történt, és egy nagyszerű csapatmunka eredményeként ezekben a percekben, órákban útjára indulhatott az Emlékkönyv.

Fogadjátok hát szeretettel, és ha megszeretitek, boldogságom és mindannyiunké határtalan lesz.

Izguljatok velem, érezzük együtt a várakozás örömét még egy kis ideig!

Maradjatok velem, velünk! Köszönöm, az angyalok nevében is, és továbbra is kapaszkodom Anna T. Kiss reményteli, szép biztatójába:

„Tragédiák jönnek, tragédiák mennek, de embernek maradni mindig, minden pillanatban – jellem kérdése. És a követésre méltó személyiségé. Hiszem, hogy Gősi Vali könyve, a tartalom, méltó ennek a könyvnek a csodálatos kiállításához.”

Győr, 2022-08-26

Gősi Vali

Megosztás: