BLOG / Gősi Vali

Útravaló

„Hosszú az út, és messze a cél,
de te csak menj, és legyél türelemmel!
Csak mikor elérsz majd oda, fogod föl eszeddel,
hogy maga az út a vándor otthona.”
(Arnulf Overland: Úton)

A saját lélekből eredő gondolat, de a belőle érlelt szó is gyakran kevés, vagy néha elakad valahol mélyen, legbelül a lényeg, s ha hiába várunk valami fontosra választ, vagy egyszerűen csak szépre, biztatásra, bölcs útravalóra vágyunk, birtokunkban az olvasás gyönyörű adományával nagyjainkhoz fordulhatunk érett, kiművelt útravalóért.

Ma Arnulf Overland norvég költő lírai gondolataival indultam irodalmi kalandozásra, és Szabó Magda, Bertók László, valamint Reményik Sándor „olvasószobájából” hoztam útravalót.  

„Ne sirassátok azt, ami tönkrement, ne sirassátok! Ami jön, az az új, ami ismeretlen, azt is meg kell, hogy ismerjétek.

Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy, és nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul.

(…)

A szeretet kötelezettség, tulajdonképpen veszedelmes és kockázatos szenvedély. Minden érzelmi kapcsolat támadási lehetőség, és minél több embert eresztek magamhoz közel, annál számosabb csatornán áradhat felém a veszély.

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.  Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.”

(Szabó Magda)

Igen, valahogy így kell(ene) élni. Bizonyára azért, hogy tudatosuljon bennünk e nemes, tiszta vágy, és megtörténjen a megvalósulás, mindezek értékes hozadéka, egyik legnemesebb életcélunk, ami nem más, mint a lelki békével áldott életöröm.

Néhány szép verssor biztatóul, amelyek erőt adóak lehetnek az úton számodra is, Kedves Olvasó. Ha néha úgy érzed, válaszok, társak nélkül botorkálsz gondjaid súlyától görnyedve, gondolj arra, hogy  életérzéseidnek már a megfogalmazása is igazi kapaszkodó és társ lehet.

Ilyen a vers, amely mellénk szegődik, ha hívjuk és felemel.

“ahogy a verset mondanád
amikor zuhog mint a kő
s a tejút a lyukas tető
villámlik a szavakon át”
(Bertók László: Ahogy a verset mondanád)

*

“Mint mikor teljesen kiég
s végleges lesz a végtelen
állnak az idők a hegyen
mint rezzenetlen tollpihék”
(Bertók László: Állnak az idők a hegyen)

*

„Legyen, kérlek, e forrás
mélyebbről fakadó,
Nem magának-való
Tisztultabb szeretet.” – „imádkozhatjuk” Reményik Sándorral, mert a vers gyakran ima is.

Jó utat, Kedves Emberek!

2022. augusztus 19.

Megosztás: