EARTH 1.0

EARTH 1.0

Amikor pár hónapos emberként az első lépéseinket megtesszük, föl sem merül bennünk, hogy a földön járunk. Egészen pontosan a Földön. Egy bolygón, amely olyan kicsiny és sérülékeny az Univerzumban! Egy picike pont, de nekünk – a Nap mellett – az egész világmindenség. Ez az otthonunk. Születünk, itt töltünk pár évtizedet, s átadjuk a helyünket az utánunk jövőknek. Csakhogy meddig lesz még mit átadni, ha ilyen tempóban pusztítjuk a saját, életet adó és egész életünk során bennünket éltető-tápláló anyagot, a Földet? Ugyanis a Föld nem a miénk, mi is csak kölcsönkaptuk az előttünk járóktól, hogy megőrizzük a még meg sem születetteknek, hogy az emberiség megőrizhesse az idők végezetéig, de legalábbis addig a pár billió földi évig, amíg az enyészeté nem lesz a világűrben. 

Azért nem felelünk, ami a világűrben történik a Földdel, nincs ráhatásunk. De az: miért, hogyan és hányszor remeg meg, kényszerül megráznia magát, az nagyon is a mi felelősségünk. Az ember mintha elfelejtette volna ezt. Pedig ha megöljük a Földet, magunkat pusztítjuk el. Nincs hova menekülni. 

Az emberiségnek itt élnie vagy halnia kell.

Itt kell élnie vagy halnia.