Őszinte örömmel jelentkezem a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon bemutatott új könyvem, az Emlékkönyv megjelenése során megélt élményeimmel.

Rendkívüli időszak után különleges állomás az elmúlt néhány óra, nap az életemben.

(Avagy: amikor frontok és megoldandó feladatok sűrűsödnek körötted, és egyébként is hajnalban ébredsz, korán éhes leszel, de nincs otthon semmi…)

Prózaköltemény Marikának, Mária-napon, aki a szép szavak, az élet dicséretére tanított

Emlékszem még, hogy gyermekkoromban, a falusi hagyomány szerint az aratás utáni időkben, Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret.

A saját lélekből eredő gondolat, de a belőle érlelt szó is gyakran kevés, vagy néha elakad valahol mélyen, legbelül a lényeg, s ha hiába várunk valami fontosra választ, vagy egyszerűen csak szépre, biztatásra, bölcs útravalóra vágyunk, birtokunkban az olvasás gyönyörű adományával nagyjainkhoz fordulhatunk érett, kiművelt útravalóért.

Egy középkori perzsa költő bölcs szavaival köszöntelek ma, hogy érezd és soha ne feledd: Kell a fény!

A versekről gondolkodtam ma is – ezúttal Márai Sándort megidézve.

Kedves Naplóm! Rendkívüli napokon vagyok túl, ezért kérlek, bocsáss meg, ha kicsit hosszabb ideig maradtam távol. Tudod, néha a felemelő napok között vannak megrendítőek, emlékezésekkel, könnyekkel és szerencsére, mosolyokkal teltek is.

Különleges nap a mai, bár  jó ideje igazán rendkívüli mindegyik. Amiért ezeket a gondolatokat mégis kiemelem naplójegyzeteimből, az több okból is fontos.